Az állati képzésről gyakran hallani, hogy az emberek a pozitív megerősítés dicséreteit hangoztatják. Én is! Szeretem ezt a nevelési módszert. De ezen kívül van még két olyan eszköz, amelyek nélkül nem tudok élni (pontosabban nevelni), ezek a szisztematikus érzékenyítés és a klasszikus kondicionálás. Az elnevezésük talán furán hangzik, de valójában nagyon fontos eszközök, főleg, amikor a kedvtelésből tartott állatok új vagy ismeretlen dolgokkal találkoznak, meglepő helyzetekbe kerülve.
A szisztematikus érzékennyé válás az állatot fokozatosan teszi ki valaminek, anélkül, hogy félelemmel kellene reagálnia rá. Például, ha azt akarom, hogy a papagájom hozzászokjon egy fecskendőhöz, amelyet orális gyógyszerek beadására szeretnék használni, ahelyett, hogy csak az első beadás alkalma előtt mutatnám meg neki, idejekorán elkezdem szoktatni hozzá. A jó végeredmény itt az enyhe kíváncsiság vagy a közömbösség. A rossz úton haladás jele a papagáj félelmet kifejező testbeszéde. Ha félelemmel reagál a madár, akkor az azt jelenti, hogy kudarcot vallott a szisztematikus szenzibilizáció alkalmazása során.
Ha helyesen alkalmazom ezt a megközelítést, az idő múlásával fokozatosan hozzá tudom szoktatni a fecskendőhöz a papagájt, és a félelem végleg eltűnik. Ugyanez a stratégia felhasználható különféle típusú objektumok bemutatására, beleértve sztetoszkópokat vagy más orvosi eszközöket, új játékokat, utazási ládákat, de még az embereket is. Kiváló gyakorlás megpróbálni egy törülközővel letakarni a papagájt, akinek erre sikerül ránevelni a madarát riadalom nélkül, az egy igazi profi. Ez a szint már a papagáj testbeszédének kitűnő megfigyelését igényli.
