Blogom a Papagájokról

Ez az indok némi igazságot tartalmaz. Ha egy madár fiatalon nem volt megfelelően kiképezve, és felnőtt korában zabolátlanná válik, szárnynyíráson fog átesni, utána pedig repülésképtelenné válik. Ez nagyban korlátozza a "visszavonulás és közeledés" lehetőségeit. Ezáltal megszűnik a menekülés képessége, és a gazdától való függőséget eredményezheti.

A röpképtelen papagájok állandóan olyan helyzeteknek vannak kitéve, amelyekben félnek és irányíthatatlannak érzik magukat. Nem tudják irányítani az életüket, így gyakran paranoid skizofrén viselkedést mutatnak. Ezek az egyedek nem képesek bízni másokban, és általában úgy ismertek, mint "egyszemélyes madár".

Minden fiatal madár és gyermek besétál/repül a falakba és ablakokba, de nem örökké. A röpképes papagájbébik nagyon gyorsan tanulnak. A legtöbb papagáj, amely fiatalon repülésképtelenné válik, végül elég tollat növeszt ahhoz, hogy újra felemelkedjen. Ezek a tanulatlan madarak ismételten ablakoknak repülnek, és következetesen kényszerleszállást hajtanak végre.

Ezek a fogyatékkal élő papagájok általában nem képesek "szárnyakon gondolkodni", és fenntartják azt a mítoszt, hogy a papagájok túl ostobák ahhoz, hogy megtanuljanak repülni otthonunkban. Ez sok embernél tévreakciót váltott ki, hogy még több szárnyat nyírjanak le, és ezzel súlyosbítsák a problémát.

A tavaly népszerű miniórák számát idén növelték. Kisebb, 20-40 fős közönség kérdezhette az oktatót. A hallgatók kérdéseket tehettek fel az oktatónak, és meghallgathatták a képzéssel kapcsolatos nézeteit. A mesterkurzusok megtartották a korábbi rendezvények magas színvonalát, amelyeket olyan előadók tartottak, akik a területük elismert szakértői.

Az első előadó Dr. Matthew Fiddes, a délkelet-londoni C J Hall Klinika vezető állatorvosa volt. Matthew széleskörűen foglalkozott 60 percben, nagyon érthetően és jó fotókkal. Ha tapasztalt gondozók voltunk, akkor a tudásunk felfrissült és megújult, ha újak voltunk ebben a hobbiban, akkor értékes információkat kaptunk. Magam úgy gondolom, hogy a lelkes papagájtartó egész pályafutása alatt csak tanul és tanul, mert ebben a témában soha nem lehetséges eleget tudni!

A nagyszámú közönséget gyakorlatilag az összes előadás teljes mértékben lekötötte. A három Anodorhynchus ara volt a fő téma - a Hyacinthine, a Lear- és a Glaucous - életük és állapotuk a vadonban, valamint a megtett és folyamatban lévő természetvédelmi intézkedések. Részletesen ismertette kutatásait és az 1990-es években a Glaucous ara felkutatására indított expedícióit. Úgy véli, hogy ez a faj már kihalt, de van egy kis reménye, hogy néhány példány még életben van fogságban, nagy titokban valahol. A fajt a Birdlife International és az IUCN a "valószínűleg kihalt" kategóriába sorolta.

Könnyű reagálni a nemkívánatos viselkedésre, ha látjuk azt. Ez azonban nem mindig hatékony módja a viselkedés megváltoztatásának. Nézzünk gyakorlati példákat! Például, ha a papagáj figyelemért kiabál, amikor elsétálsz a ketrece előtt, akkor az valójában egy erőszakos és rossz követelőzés, amire, ha pozitívan reagálsz, akkor megtaníthatja a madarat arra, hogy sikoltozva bármikor rávegyen, hogy menj oda a ketrecéhez. Mert a papagáj a rosszat is ugyanúgy eltanulja, mint a jót!

Ha ehelyett megvárod, amíg a papagáj abbahagyja a sikoltozást, vagy valami mást csinál, és akkor mész oda hozzá, megtanítod neki, hogy "csend" vagy más parancsszóra hallgatás után fogja csak megkapni a kívánt figyelmet. Tanítsd meg a madaradat arra, hogy azt tegye, amit szeretnél, azáltal, hogy jutalmazod az apró lépéseket, amelyekkel haladsz a cél felé vezető úton. Lehet, hogy hosszabb ideig tart megtanítani a papagájt valamire pozitív módszerekkel, de hosszú távon mind te, mind pedig a madár is boldogabb lesz.

Ahelyett, hogy kényszerítenéd a madaradat arra, amit szeretnél, hogy megtegyen, inkább bontsd le a viselkedését apró lépésekre a fejedben. Miután a madarad minden egyes, kívánt lépést végrehajtott, adj neki jutalomfalatot. Végül eljuthatsz a kívánt viselkedésig, és az egész folyamat pozitív és szórakoztató lesz a madarad számára és persze neked is. Például úgy taníthatod meg madaradat a feljebb lépésre, hogy jutalmazod, ha egy lépést tesz a kezed felé, ha felemeli az egyik lábát, vagy ha egy lábát a kezedre teszi, vagy ha mindkét lábát a kezedre teszi, és ha hagyja, hogy elmozdítsd alatta a kezed, és így tovább.

Gazdagított környezet, bőségesen rendelkezésre álló játékidővel. Ezek a helyes papagájtartás alapjai. Ami még nagyon hasznos, az a rendszeres fürdés vagy permetezés, különösen meleg házakban. Papagájok esetében gyakori probléma a tollkopasztás, ez ellen sokféle módszert találni a neten azoktól, akik már sikeresen megküzdöttek ezzel a jelenséggel. Egy lehetséges megoldás a saját készítésű vagy állatorvostól beszerzett mellény. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ezek hosszú távú megoldásként működnek-e vagy nem.

Ha a tollkopasztás környezeti vagy orvosi okokra vezethető vissza, akkor ezek korrigálását követően számíthat a gazdi arra, hogy a papagáj tollai visszanőnek. Ezt követően a tolltépés ellen felszerelt gallért, a kötést vagy a mellényt ideje eltávolítani. De ha a kopasztást okozó körülmények továbbra is fennállnak, a gallér eltávolítása után a tolltépés újraindul. Amikor az én kakadum, Perdy párját örökbe adtuk egy másik családnak, nálunk is volt egy rövidebb, tolltépéses időszak.

A vörös zokniból készített, kissé rusztikus hatású házi mellény segített a helyzet enyhítésében. Aztán mikor levettem a mellényt, Perdy azonnal elkezdett tollakat kiszedni a szárnya széléről. Remélem, most már abbahagyja, és újra tudnak termelődni. Valami hasonlót tett, amikor 3 évvel ezelőtt meghalt az előző párja. Azonban mikor Archie, a régi amazonom meghalt, Lena, 30 éve tartó hű társa nem lett tolltépős. Tehát van egy szerencse elem is abban, hogy a madár hajlamos-e erre a betegségre. Azonban a lehető legjobb körülmények között történő tartás egész biztos minden esetben segíteni a megelőzést.

4 évvel ezelőtt volt szerencsém ellátogatni a Northern Parrots által szponzorált és a Parrot magazin szervezte, sorrendben ötödik Think Parrots show-ra. Ez már a harmadik olyan alkalom volt, amikor a júniusban megtartott esemény helyszíne a Kempton Park volt. 2016. június 19., micsoda kiváló nap a papagájok rajongóinak! És milyen barátságos légkör fogadott! Néhányunk csak vásárolni jött, és ebédidőben már indult is hazafele új ketrecekkel és papagáj-kellékekkel felpakolva.

Mások, akiket jobban érdekelnek a szemináriumok és a szakértők három órás előadásai, egész napra maradtak, mások pedig élvezték a dolog társadalmi oldalát és a hasonló érdeklődésű emberekkel való találkozás örömeit. Itt végre senkit nem zavart a papagájkaki. Rengeteg papagáj vett részt az eseményen. Kérdés, hogy vajon élvezik-e ezt helyzetet a madarak? A vélemények megoszlanak. Én azt hiszem, hogy nagyon is szeretik, legalábbis a saját tapasztalatom ez, párszor ugyanis én is elvittem egy-két madaramat.

2016-ban csak Artha, a jákóm jött. Maga volt a megtestesült szeretet, és boldogan lépett fel idegen emberek kezére. Néhány embernél papagájok hordozókban voltak, így láthatóak, de védettek is voltak egyben. A bátrabb gazdik repülőhámra tették a papagájukat. De egy arát is láttam a gazdája vállán ülve. Egy Londonban élő fiatal pár hozott egy egyéves Eclectust. Ők fészekdobozt is vettek neki, bár elmondásuk szerint tenyészteni nem akarnak, de a tojásrakást megengednék a madárnak, ezáltal lehetővé téve számára természetes ösztöne használatát.

Régi szokásom, hogy a másoknál bevált nyári szünetet, vakációt én kicsit máshogy töltöm: papagájképzési műhelyekre, workshop-okra megyek. Most fejeztem be egy három napos tréninget, a Haladó papagáj képzést, Barbara Heidenreich vezetésével. Nekem erről szól a külföldi nyaralás, úgy is lehet mondani, hogy munkával, vagyis inkább tanulással töltöm a szabadságot.

A lehetséges 20 résztvevő közül végül 12 jött össze a kellemes szemináriumi teremben. Miért nincsenek túljelentkezve ezek a műhelyek, amikor nem költségesek? 2019-ban járunk, a járvány előtti évben. Nos, nem egyszerű egy ilyen dologra összeterelni az érdeklődőket! Pedig nem költségesek. Csoportunkban főként holland, két dán és két, az Egyesült Királyságból érkező látogató volt. Ez tehát világesemény.

A létesítményben több, mint 1200 madár él, amelyek mind a holland kormány által hivatalosan elismert mentőközpont páciensei. A madarak fele mentett vagy elhagyott háttérrel rendelkezik, a többiek illegális tevékenységek során kerültek lefoglalásra és végül itt kötöttek ki. A ritka fajok nagy részét tenyésztési programokban tartják, az alapítvány a ritka fajok tenyésztésének kiválósági központjaként ismert.

Michel Van de Plas és Bonny Talsma egy igazi férj és feleség csapat, akik a központot vezetik, és ők az esemény házigazdái is. Barbara ugyanakkor szerintem nagyon megfelelő tanár és oktató. Példái a PowerPoint előadásai inkább a téma elméleti részére koncentráltak, nem kellően gyakorlati a szemlélete, ennek ellenére nagyon nagy szaktekintély és sokat lehet tanulni tőle. Nemzetközi tanácsadóként dolgozik sok állatkertben.

Videóin keresztül különféle viselkedési formákat mutatott be, olyan változatos fajokkal, mint a leopárdok, az elefántok, a nyulak és a papagájok. Ezek a példák jó képi emlékeztetők volt arra, hogy a kondicionálás technikák és pozitív megerősítést alkalmazó viselkedéstudomány minden fajon működik: az elefántot kiképzik, hogy lábát feltegye a pódiumra, egy ara beteszi a fejét a műanyag pohárba, egy kakadu pedig megengedi, hogy egy törülközőbe tekerje az egész testét.

Az állati képzésről gyakran hallani, hogy az emberek a pozitív megerősítés dicséreteit hangoztatják. Én is! Szeretem ezt a nevelési módszert. De ezen kívül van még két olyan eszköz, amelyek nélkül nem tudok élni (pontosabban nevelni), ezek a szisztematikus érzékenyítés és a klasszikus kondicionálás. Az elnevezésük talán furán hangzik, de valójában nagyon fontos eszközök, főleg, amikor a kedvtelésből tartott állatok új vagy ismeretlen dolgokkal találkoznak, meglepő helyzetekbe kerülve.

A szisztematikus érzékennyé válás az állatot fokozatosan teszi ki valaminek, anélkül, hogy félelemmel kellene reagálnia rá. Például, ha azt akarom, hogy a papagájom hozzászokjon egy fecskendőhöz, amelyet orális gyógyszerek beadására szeretnék használni, ahelyett, hogy csak az első beadás alkalma előtt mutatnám meg neki, idejekorán elkezdem szoktatni hozzá. A jó végeredmény itt az enyhe kíváncsiság vagy a közömbösség. A rossz úton haladás jele a papagáj félelmet kifejező testbeszéde. Ha félelemmel reagál a madár, akkor az azt jelenti, hogy kudarcot vallott a szisztematikus szenzibilizáció alkalmazása során.

Ha helyesen alkalmazom ezt a megközelítést, az idő múlásával fokozatosan hozzá tudom szoktatni a fecskendőhöz a papagájt, és a félelem végleg eltűnik. Ugyanez a stratégia felhasználható különféle típusú objektumok bemutatására, beleértve sztetoszkópokat vagy más orvosi eszközöket, új játékokat, utazási ládákat, de még az embereket is. Kiváló gyakorlás megpróbálni egy törülközővel letakarni a papagájt, akinek erre sikerül ránevelni a madarát riadalom nélkül, az egy igazi profi. Ez a szint már a papagáj testbeszédének kitűnő megfigyelését igényli.

Egy állatorvos egyszer azt mondta nekem, hogy egy madár életében kétszer van, amikor úgy néz ki, mintha meghalni készülne: ha haldoklik és mikor tojást rak. Nem csoda, hogy néha e-maileket kapok a pánikba esett papagáj-tulajdonosoktól, amikor látják, hogy tollas barátai "szülnek" egy olyan tárgyat, amely úgy tűnik, hogy olyan nagy, mint maga a madár.

A tojásrakás problémás lehet. Ezért ha jobban szeretnéd, hogy a papagájod a társad lenne, és nem egy tenyészállat, először ügyelj arra, hogy ne cselekedj olyan dolgokat, amelyek reproduktív viselkedéshez vezetnek.

De mit csinálhatsz, ha a madár tojást tojt, de nem szándékozol új papagájokat hozzáadni a háztartáshoz? Íme néhány tipp, ami segíthet. Ha papagájának tojása van, hagyd egyedül néhány napig. Vigyázz és figyelj oda jobban a madárra, hogy kiderüljön, érdekli-e őt a tojás egyáltalán, mert ez sem biztos. Lehet, hogy elsőként figyelmen kívül hagyja. A papagájoknak gyakran néhány napig is eltarthat, hogy lerakják a teljes tojásmennyiségüket. Ez három-négy darab is lehet.

Ha egy ideig egyedül hagyjátok a tojást, akkor a madárnak lesz ideje többet is lerakni, ha megy neki. Ezt követően várni kell, amíg kiderül, hogy költi-e őket a papagáj. Sok papagáj egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tojásokat, az idő múlásával nem foglalkoznak velük. Ebben az esetben ezeket a tojásokat el lehet dobni és a dolog itt véget is ért.

Hallottál már arról a csodálatos, emberfeletti munkáról, amelyet a Madár Alapítvány végez Bolíviában annak érdekében, hogy segítse a vadon élő kéktorkú arákat? Mindenki résztvevő fantasztikus munkát végez annak érdekében, hogy ez a kiszolgáltatott papagájfaj túlélhessen Bolívia északkeleti alföldjén, közismertebb nevén az El Beni régióban. Laney Rickman az 1990-es években indította el a szervezetet, miután úgy döntött, hogy létre szeretne hozni egy nonprofit szervezet, hogy megmentse a kéktorkú arát a kipusztulástól.

A bolíviai El Beni területén található vad ara-populáció egy hatalmas területen, összesen mintegy 25 000 hektáron terül el, ezért tehát a megőrzés feladata komoly kihívást jelent az önkéntesek számára. Hogy a munka jobban tudjon haladni, létrehozták a Nido Adotivo alprojektet, melynek keretein belül a Tenerife városában található Loro Parque Fundacion-nal együttműködve végzik el a feladatokat. A projekt létezésének 7 éve alatt hihetetlen eredményeket ért el.

A kezdeti időben 48 kéktorkú ara-baba született, és remélhető, hogy ez a szám folyamatosan növekedi fog. 2014-ben több, mint 20 új fészekdobozt építettek, hogy a papagájoknak biztonságos fészkelőhelyet nyújtsanak. A meglévő infrastruktúra bővítéséhez és a projekt folytatásához jelenleg is adományokat gyűjtenek. Minden begyűjtött fillér a papagájprojektbe megy.

Itt található egy lista arról, hogy az eddig befolyó összegeket mire használták fel:

1) Új fészekdobozok építése a kéktorkú ara papagájok számára El Beni telepén, ezen vad papagájok populációjának növelése érdekében
2) A már használt fészekdobozok javítása.
3) Fizetés az munkások számára, hogy havonta kétszer ellenőrizzék a fészkeket, és rögzítsék az adatokat, például a dobozok tartalmát
4) Fizetés a járőrök számára, hogy rögzítsék a fajok közötti interakciókat
5) Fizetés a járőrök számára, hogy rögzítsék a fészekdoboz használatát
6) Oktatási programok futtatása a helyi közösségben, akik megismerik, hogy mennyire fontosak a természetvédelem
7) Az illegális csempészet nyomon követése a térségben
8) A kéktorkú ara fészkelőhelyeinek és fészekdobozainak őrzése.
9) Figyelemmel kíséri a papagájok teljes népességét, és felméréseket készít a népesség növekedéséről, amikor erre szükség van.

A botos edzés beépítése a napi rutinba a nagymértékben javítja a papagáj viselkedését. Ebből az eszközből többféle is létezik, az alapelve pedig mindnek ugyanaz: egy olyan alakú játékkal nevelni a madarat, amit a természetből már jól ismer. Ennek az eszköznek a segítségével gyakorolhatóak és fejleszthetőek az olyan alapvető gyakorlatok, mint például a felállás, a kézre fellépés és a botra történő rárepülés utasításra. Azonban az előnyök sora messze túlmutat az alapokon. Mert amint egyre több és több dolgot tanítunk a papagájának, az alapvető dolgok végül beépülnek a madár alaptermészetébe.

Annak érdekében, hogy sok trükköt megtanulhasson és sok feladatot elvégezzen, a papagájának elkerülhetetlenül kézközelben kell lennie a folyamatosan az edzések alatt. Ez egy trükkös pontja a folyamatnak, mert a madár nem az emberi kézre fog figyelni, koncentrációját elviszi a feladat és annak megoldása, így nem is veszi észre a kezek közelségét. Ez pedig egy jóval magasabb és automatikusabb szintű, a gazdai szemével nézve abszolút jónak tetsző viselkedést hoz létre a papagájjal való egész napos interakció során.

A napi edzési szokások nemcsak a kapcsolatok kiépítésében segítenek, hanem elősegítik, hogy a madár produktív módon égesse el az energiáit. Ahelyett, hogy sikoltozni kezdene, összevissza repdesne vagy ezt imitálva csapkodna a szárnyaival, esetleg csipkedni kezdene, vagy nekiállnak elpusztítani a berendezést, az energiája kifejezetten jótékony módon kerül elfogyasztásra. Akinek volt már problémás madara, az tudja, hogy ez mekkora dolog. A madár megtanulja a helyes viselkedést, és ezzel együtt kevésbé lesz hajlamos a rossz viselkedésre, mert edzés után fáradtabb és nyugodtabb lesz.

Az edzőbot egy speciális fajtája az eleséggel bevont rúd. Ez általában mézzel vagy tojással sütött, magokat tartalmazó rúd. Alkalmazása akkor lehet kifejezetten hasznos, amikor a papagáj kicsit még félénk, és inspirálni kell, hogy elfogadja az új eszközt. Így a tanítófa egyben jutalomfalat is, és ezzel a módszerrel hamar meg fogja szeretni a tanulást a madár.